Ízek, imák, szerelmek [antikvár]

Slö-i'poó- a 0. év-^o-tcdulÁA Á^tadá^Ao-fí Nemrég rádöbbentem, hogy már tíz éve nem olvastam az ízek, imák, szerelmek című könyvet. Tíz éve beszélek róla - bemutatom, mesélek róla, védelmembe veszem, magyarázom, sőt, néha még viccelődöm is vele kapcsolatban, de olvasni egyszer sem olvastam, amióta elkészültem a kézirat végső változatával 2006 januárjában, a megjelenés előtt néhány hónappal. Ebben nincs semmi különös. Nem sok szerzőt ismerek, aki újraolvasná a művét, miután elkészült vele. Utólag nem szívesen szembesülnek az írók a saját szavaikkal, aminek egyrészt az unalom az oka (hiszen már tudják, hogyan végződik a történet), de az is előfordul, hogy egyszerűen csak újabb írói feladatokba fogtak már bele. Az ízek, imák, szerelmekkel kapcsolatban azonban az az érzés fogott el, hogy jobb, ha nem olvasom újra, mivel már nem is igazán az enyém. A megjelenése után nem sokkal a vüág a magáévá tette a könyvet - mindenütt szerették, gyűlölték, majmolták vagy épp kifigurázták. Miután a könyvem meglepően nagy siker lett, a reklámszakemberek az angol cím - Eat Pray Love - felhasználásával igyekeztek a világon mindenfélét eladni. (Eat Pray Shop! Eat Pray Ski! Eat Pray Drink! Eat Pray Bark!) Az utazási irodák szemében fejőstehén lett a könyv (attól kezdve az ember a világ minden tájára befizethetett „Eat Pray Love körutakra" - megjegyzem, ezek mellé hivatalosan nem álltam oda, jóllehet boldog vagyok, ha mások is utazgatnak). Hollywoodban meg is filmesítették a könyvet. A filmben Júlia Roberts és Javier Bardem nagyon sokat dobott a rólam és a férjemről kialakított képen. (A szomorú igazság az, hogy a férjem és én egy cseppet sem hasonlítunk Júlia Robertsre és Javier Bardemre. Még sötétben sem. Ennek ellenére tetszett a film. Nem, várjunk csak! Épp ezért tetszett a film ) A Simp-son család 21. évadában Marge is az ízek, imák, szerelmeket olvassa; Tina Frey is erről viccelődik A stúdióban; az Agymenőkben Raj és Penny is ezt bújják. És, ami a legjobban tetszett, sok évvel ezelőtt a harmadik 7