Itt minden valós [antikvár]

Tudtam, hogy Pierre és Françoise hat óra tájban, dagálykor fognak visszajönni. Türelmetlenségemben azonban már kora délután becsuktam a könyvemet, és kimentem az Escaut töltésére abban a meggyőzó'désben, hogy ottlétem meggyorsítja visszatérésüket. Elnyúham a fűben, szememet a folyó kanyarulatára szegeztem, és minden hajóban a Fameux Findor kétárbócos alakját kerestem. De hiába, így tekintetem a szemközti partra vándorolt. A töltés vonala a horizontról indult, majd balra siklott anélkül, hogy más akadályba ütközött volna, mint a rakodómólók, melyek fekete foltokként váltották fel a fű ibolyaszínbe hajló zöldjét, egy pillanatra megállt a „töltésen levó' háznál", melynek legfelső ablakai úgy figyelték a folyót, mint a macskaszemek, majd Anvers felé folytatta útját, és eltűnt a darvaktól és füsttől átláthatatlan levegőben. Azután a folyót néztem. Láttam, mi minden sodródik a vízen a szőke délutáni apályban; a hajóroncsoktól és a dieselmotor éktelen durrogása közepette a víz felszínén úszó holland rakodódereglyéktől kezdve a nagy német tengerhajókon át, melyek oldalán széles rozsdafoltok ejtettek sebet, az Harwichból jövő gyors utasszállító hajóig, melynek a fedélzetén ifjú feleségének kíséretében talán apám is ott volt. Azt írta, visszatér Angliából, átutazik Anvers-en, és a legelső expresszvonattal Párizsba megy „üzleti ügyben". A felesége elkíséri. Megpróbákam az utasok tömegében kivenni egy La Butte felé néző párt, egy férfit, aki épp a házat mutatja egy nőnek, ahol majd lakni fog. 9