Isten tenyerén édesanyaként [antikvár]

BEVEZETÉS Hat gyermekünk született. Mozgalmas, vidám velük az életünk. Sokszor erőt merítek abból, hogy őket figyelem, derűjüket és ötleteiket. Húsz éve járom az anyaság kacskaringós útját. Kamasz gyermekes évek vannak már mögöttem, amikor sokat segített, ha kellő humorral sikerült kezelnem a problémákat. Istennek hála, nem vagyok magamra hagyva. Férjemmel közösen birkózunk a szülői kihívásokkal, és együtt élvezzük a családi élet kedves pillanatait. Létezik azonban egy belső út, amelyet egyedül kell végigjárnom. Erről szól ez az írás. Az első édesanyai évek szívem mélyéig megérintettek és felráztak. Úgy éreztem magam, mint a földbe huUott mag, mely sötétbe kerül, átalakul, majd végül egészen új élet fakad belőle. Ismeretlen érzések ébredtek bennem. Kérdésekkel találtam szemben magam. Jól bevált válaszok az érvényüket vesztették. Az öröm és hála egészen új távlatai nyíltak ki előttem. Az anyaság nem különleges feladat. Igen sok nőnek jut osztályrészül, s a legtöbb édesanyának sikerül helytállnia. Nem igényel szaktudást, sem különleges tanulmányokat. Hiszen az élet természetes velejárója, emberségünk nélkülözhetetlen része. Az anyaság hétköznapi feladat. Hétköznapi, a szónak abban az értelmében, hogy nem öltözünk hozzá ünneplőbe. Sem testileg, sem lelkileg. Nem igyekszünk, hogy jobbik arcunkat mutassuk,