Irén [antikvár]

Részlet a könyvből: Szervusz öregem, mikor végig jöttem a vendéglő folyosóján és megláttalak a kerthelyiségben, nagyot köszöntem neked a magam lelkendező, túlzott módján, fölöslegesen hangsúlyozva, túlszínezve e találkozás egyáltalán nem meglepő eseményét, - hiszen mindketten sűrűn járunk ebbe a kocsmába. Te komolyan, szertartásosan bólintottál vissza, fejedet magasra emelted és csak nagyon kevéssé eresztetted le, arckifejezésed enyhén bánatos, ábrándos és szórakozott volt, látszott rajtad, hogy belső életed hullámzása jól elringat, nem vagy vendéglátó kedvedben. Én most mégis ideülök az asztalodhoz, tapintatlanul betörök a magányodba. Rosszul teszem, de már nem furdal miatta a lelkiismeret, nagy gyakorlatom van a képtelen viselkedésben. - Jani, kérek egy félliter öreghegyit! - Azonkívül újabban megszoktam, hogy barátságtalanul, kelletlenül fogadnak az emberek, pedig régebben rokonszenvesnek tartottak. Ideges vagyok, önmagammal cipelem a bánatomat, mint az a boldogtalan kiérdemesült fiakkeres a zsebkéseit, inggombjait meg harisnyakötőit és az én bánatom épp oly kevéssé kelendő, mint az ő portékái.