Ingeborg [antikvár]

A múlttal való szembenézés és a hátborzongató valóságfeltárása, nevén nevezése minden generáció kötelessége. Sok embernek azonban nincs ehhez bátorsága, mert egy rendszer bukása, egy diktatúra megdöntése nem hozza meg minden esetben a teljes szabadságot, és nem szűnik meg a fenyegetettség érzete. Az Ingeborg című regényemmel nem az volt a célom, hogy történelemkönyvet vagy dokumentumregényt írjak, hanem hogy emberi sorsokon keresztül mutassam be azt a világot, amely nemcsak fehér és fekete. Továbbá választ keressek azokra a kérdésekre, amelyek már régen foglalkoztatnak: miért és mennyire torzítja a személyiséget a hatalom és a pénz? Mekkorát lehet bukni és van-e abból a helyzetből visszaút? Jóvá lehet-e tenni a károkat? Ki az ártatlan és ki a bűnös? Meddig ér el a hatalom keze? A regényt egyik nagybátyám emlékének szentelem, akit, miután nem volt már rá szükség, a hatalom a '80-as években a halálba kergetett. Mielőtt azonban eldobta magától az életet, hátrahagyott nekünk egy üzenetet. A versekbe foglalt gondolatait a rendőrség a helyszínelés során lefoglalta, édesanyámnak azonban engedélyezték, hogy bátyja holtteste mellett ezeket lemásolja. Az eredeti, kézzel írt sorokat családunk soha nem kapta vissza.