Bővebb ismertető
Fedlapjai és élei enyhén kopottasak. Lapéleken apró, halvány elszíneződés.
Kevés olyan humoros alkotása van a magyar irodalomnak, amely ennyire kortalan, mint Rideg Sándor kis remeke. A szókimondó, magát bugyutának tettető, kétbalkezes suhanc ízig-vérig a magyar népmesekincsből került elő. Nincs benne szándékos rosszindulat egy csipet sem, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasó legmélyebb bugyraiból fakad fel olvastán az üdítő, lelket felszabadít, elementáris nevetés. Ennek a könyvnek, amely valójában a tréfás kedvű, legénykedni akaró kamasz monológja, minden sora gyilkos szatíra a mindennapi életet kitevő kisszerűség, begyöpösödöttség ellen.
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.