India elveszett lánya [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Cambridge, Massachusetts, 1970 Caroline még jobban befészkelte magát Meenakhsi ölébe, ahol a világon a legjobban szeretett lenni. Meena egész teste párna volt, puha és süppedős, és ha az ember átkarolta, olyanná vált, mint valami öntőforma, amely biztonságosan megtart. Egy ötéves számára ideális hely arra, hogy ott töltse az estét, lágyan ringatózva a hintaszékben, miközben Meena a könyvét tartva átöleli. Az udvart betöltötte a nyár illata: a napé és a szelíden ide-oda hullámzó öntözővíztől nedves földé. A hangok is nyári hangok voltak. Madarak csiviteltek az udvar közepén álló szelídgesztenyefán, mókusok surrantak az ágak között egymással fecserész-ve. Az egyesült államokbeli Massachusetts erdős környékének látványa, hangjai és illatai vették körül őket. Meenának nem volt Amerika-szaga. Meenának saját, jellegzetes illata volt, és Caroline belélegezte őt. India-szaga volt, egyszerre édes és fűszeres, ezernyi titkos összetevő varázslatos keveréke. Ez áradt a szárija anyagából, a hajából, de még a bőréből is, amely sötét volt, mint a mogyoró, és fényes, mint a selyem. Ez szállt fel a könyv lapjaiból is, a könyvből, amelyet Meena Indiából hozott magával, amikor ő volt kislány, épp annyi idős, mint Caroline most. Ez volt a legnagyobb könyv Caroline polcán, több mint ezer oldalas. Már hónapok óta ezt olvasták, mindennap egy fejezetet.