IKEA, vasárnap [antikvár]

Az életben minden, ami kivételes, hamar véget ér. A rövid, de kellemes időszak után, mialatt Eszterrel felfedeztük egymás testét, és a szeretkezések között az életünkről szóló történetekkel szórakoztattuk a másikat, lassan kúszott felénk az unalom. A mindennapos rutin, még szeretők esetében is, lassan átveszi a spontaneitás helyét. A találkozások hétről hétre visszatérő ritmusa, a rendelkezésre álló idő korlátai, a lassan elfogyó történetek és nem utolsósorban a másik testének tökéletes megismerése, ami egyben tökéletlenségének fájdalmas felismeréséből is áll, felemészti a szerelemmel együtt járó kiválasztottság érzését. A szenvedély helyére a tisztelet lépett. Tiszteltem Esztert, de a feleségemet is tiszteltem. A házasságok esetében nagyon egyszerű a képlet, ez veszi át a szerelem helyét. Szeretők közt viszont nyilván sosem működhet. A tisztelet még soha senkit sem izgatott fel. Nagy lakoma után éhesnek maradni bosszantó, nevetséges és mélyen szomorú. Kötter Tamás három, sikeres novelláskötete (Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás) után az édes középszer unalmáról mesél. A főhőst – érett férfikora csúcsán – klausztrofób magány fogja el,kiutat keres a házasság és apaság vagy munka és könnyű szerelmek között lavírozó hétköznapok konfliktusaiból.