Ideg-lelés [antikvár]

El kellene ismerni végre, hogy az orvoslás a kultúránk része. Azt is tudni illene, hogy ezen belül, idegrendszerünk működésének és betegségeinek ismerete, kulturáltságunk fontos feltétele. A szerző azt állítja, hogy az agy az ember nélkül nem működik. Testiségében része az anyagi világnak. Nem tud magától valamit megtapasztalni, nem önmagában való. Az embernek nem az agya gondolkodik, hanem maga az ember. A fiziológusok tudják, hogy az agyból, egyes részeinek ingerlésével, nem lehet értelmes gondolatot kiszabadítani. Ahhoz az ember értelme és akarata kell. Az agyat az emberből a technikai tudományból kisarjadt modern miszticizmus emelte ki. Az agyunk azonban nem irányító komputer. A szerző szerint a gondolkodás a legfőbb jó, ennek elsőbbségét hirdeti. Ezért nem szereti a reformátorokat, és a tanárokat iskolapadba ültetné. A könyv hangvétele helyenként kétségtelenül ironikus. Az irónia előnye, hogy szükségtelenné teszi a részletezést és a kínos "tudományos" érvelést. A rossz kétségtelenül álságos dicsérete sokszor hatásosabb, mint a szidása.