Hürrem boszorkánya [antikvár]

Részlet a könyvből: ELSŐ FEJEZET Egy születés, két halál Magyarország, 1549. z újszülött akkor sírt fel, amikor a nap vérvörös korongja kiemelkedett az Ecsedi-láp fölött gomolygó ködből. Egy pillanatra csend támadt a folyóparti nemesi ház körül. Elhallgattak a napkeltét köszöntő madarak, és elnémultak a nagytestű, gyakran vicsorgó őrkutyák is. A különös, váratlan hang, a gyermek érkezését jelző sírás meglepte a lápi vidék lakóit. Sasfi Mihály", a vármegye legerősebb embere vasmarokkal szorította Kővári Krisztián vállát. Az éjszaka folyamán vagy féltucatnyi alkalommal kellett visszatartania a leendő apát attól, hogy berontson a kőházba. Ifjú felesége napnyugta óta hangosan vajúdott odabent. - Várjál, szép öcsém! Nem mehetsz be. - De hát megszületett! Hallom a sírását! - Jó torka van a kicsinek. Sok benne erő. Lefogadom, hogy fiú. - Az se gond, ha kislány! Csak baja ne legyen. Neki se, meg az anyjának se. - Ne aggódj, Krisztián, nem lesz itt semmi baj - lépett oda a két fiatalabb férfihoz Oroszi Zsigmond, a tekintetes alszolgabíró. Mindkét kezében jókora pálinkáspoharat tartott. Odaállt a ház ura elé és felé nyújtotta az egyiket. - Igyál egy kortyot! Egyből elmúlik az aggodalmad. - Hányszor mondjam, bátyám? Nem élek vele - tiltakozott az ifjú apa. Indult volna újra az ajtó felé, de Mihály visszafogta. - Milyen magyar ember az, aki nem iszik pálinkát? - kérdezte tréfásan az egyik hívatlan vendég. Nagyot kortyolt saját poharából, aztán megcsóválta a fejét. - Csak nem vagy titokban török? Már senki sem feküdt a hamvadó tüzek mellett. A pokrócok, birkabőrök között üres boros kupák hevertek. Krisztián úr jó házigazdának bizonyult. Nemcsak az éléskamráját, de a pincéjét is megnyitotta a váratlan látogatók A nevek és az idegen szavak jegyzéke a könyv végén található.