Hotel központi fűtés nélkül [antikvár]

Részlet a könyvből: "Charles, a tengeri medve - ahogy a lomha breton fiút a hotel diákjai nevezték - félve kopogtatott az ötödik emeleten, a harmincas számú manzárdszoba ajtaján, hogy felkeltse Bardócz Lorántot. Igaz, hogy a magyar diák meghagyta neki: legkésőbb hajnali tizenkettőkor kiméletlenül verje fel, ha addig nem bujna elő magaslati odújából, de Bardócczal gyakran megtörtént, hogy megfelejtkezett utasításáról és amikor a londiner felébresztette, hozzávágott néhány kezeügyébe eső tárgyat. Azonban még ennél is félelmesebb volt, amit érthetetlen nyelven dörmögött. Ez a babonás rémületet kellett Charlesben, mert úgy érezte, hogy a különös hangok nehéz keleti átokkal sujtják árva fejét... Ez a szerencsétlen, jámbor fiú különben is állandó ijedelemben élt; Erard úr, a Hotel de l'Espérance bérlője, folytonosan hajszolta, a vendégek pedig - legalább is az ő megítélése szerint - majdnem mind félbolondok voltak."