Honkeresők [antikvár]

Kiadói borítója kissé szakadozott.
Brazília! - mágikus szó a kalandorok vagy nincstelenek fülében. Fölsejlik a trópusok mesés kincsű, egzotikus világa, ahová a bűnös csábú arany mágnesként vonz boldog-boldogtalant. E képzelt Eldorádó felé véget nem érő láncban tart a honkeresők, nincstelenek, kalandvágyók serege. Lelkükben törhetetlen vágy, illúziók, remények. Hiszik, hogy amit nem adott meg az anyaföld, megadja az idegen. S amikor évek múltán reményszegetten, megalázva bandukolnak, koldusbottal a kezükben, szívüket egyetlen érzés hevíti csupán: a honvágy. Visszatérni az édes szülőföldre, mely mint gonosz mostoha, kitaszította őket. A nosztalgikus elvágyódás népének nagy modern írója, a portugál Ferreira de Castro a nosztalgikus elvágyódás regényét írta meg a Honkeresők-ben. De a portugál hontalanság érzését megfosztja misztikus köntösétől és könyörtelenül rámutat a Brazíliába szakadt portugál paraszt hányattatásának okára: az éhségre. Fájdalmasan szép sorokban írja meg, hogyan hanyatlanak vissza egy nagy álmú kicsiny nép csalódot fiai a szülőföld anyai ölébe.