Homorítás [antikvár]

Ha anya most az egyszer nem törülgetné le a megboldgult nagymama porcelánfiguráit! Keze a porronggyal már ott köröz a vitrinnek azon a részén, ahol az összeragasztott lábú balerina, a kényszeredetten hátrafeszülő női akt áll, meg egy copfos, piros szoknyás kislány, két kislibával. - Látod, milyen vagyok? Sose tanítalak meg, hogy kell takarítani. Mindig csak akarom. Minden apró résbe ügyesen be kell nyomni a porrongyot. Az egyik csücskét összesodorja, és óvatosan, gyöngéden belepréseli a faragott díszítésekkel agyoncikornyázott vitrin egyik bemélyedésébe. Jobb, ha elfordulok. A lecsupaszított asztalon felfordított székek égnek meredő lábai. A sarokrekamién párnák, paplanok, pizsamák és hálóingek romba dőlt tornya. A szőnyeg szélei körös-körül felhajtva. Hallom, hogy ketyeg az óra. Mintha mindig hangosabban ketyegne. Szalad fel a lépcsőn, egyre nehezebben, lassabban, súlyosabban. Közelebb lépek, hogy lássam. Fél négy.