Holt volt, holt nem volt... [antikvár]

Részlet a könyvből: "Valamikor régen, amikor a Földön még sárkányok, tündérek, mágia és csodák is léteztek, ezen a helyen sűrű erdő zöldellt, amelyből hatalmas lakótorony magasodott fel. Egy rút napon éktelen méretű, parázsszemű, tüzes leheletű sárkány ütött tanyát a kővárban, és lángot fújva, szikrát köpdösve elbömbölte a környék népének, hogy ha nem teljesítik óhajait, lángra lobbantja a falvakat, a tűzből menekülőket pedig eltapossa. Ha tehát kedves az életük és minden egyebük, tavaszonta megajándékozzák őt egy-egy tündeszép szűz hajadonnal. így is lett. Gyümölcsfavirágzáskor Duzma, a sárkány megkapta az az évi ártatlan leányt, cserében mellőzte a békés lakosság mészárlását. Ám nem kegyelmezett a legyőzésére induló legényeknek, lovagoknak, zsoldos katonáknak, kik a szerelmesüket féltve, kalandvágyból vagy a gyermekükért rettegő szülők megbízásából vágtak neki a várhoz vezető, veszélyes úrnak, s végül kivétel nélkül mindannyian odavesztek. Seregsok bátor, hős férfinak kellett meghalnia ahhoz, hogy az emberek belássák: a sárkány legyőzhetetlen. A közeli településen élt egy nagyravágyó házaspár. Ők nem vettek tudomást a szűzfaló sárkányról, egyetlen leányukat királynénak szánták, így hát úgy nevelték, hogy az tüstént udvarképes legyen, mihelyt a király első látásra beleszeret és nőül kéri a tündökletes szépségű hajadont."