Hét bagoly [antikvár]

Részlet: I. FEJEZET A tél kezdete A Hét Bagoly visszhangos udvarán elfelejtette a Lisznyai úr hagyatékából való vén kakas, hogy valamikor a hajnalt is jelentette, a Vademberhez címzett sarki 'szatócsbolt ajtaja már huzamosabb idő óta csengett, a Képíró- és a Bástya-utcákban a korán kelő polgárcsaládoknál kávé és tej illata váltotta fel az éj fülledt álom-szagát, az ódon házakban a pénteki kenyérdagasztást befejezték a belvárosi hölgyek és megállottak az emeleti ablak mögött, a csipkefüggönyt félrevonták, hogy egy másodpercig elnézegessék az első havazást, amely a Buda felől járó hideg széltől hajtva keringett, örvénylett, inkább feljebb látszott szálldosni, mint alant, mintha félne még a hópehely az ismeretlen Pesttől Márton püspök napja volt pontosan, mikor az első hóval megérkezett a hideg is a Belvárosba, a szomszédasszonyok, még amúgy fésületlenül és azokban a csodálatosan örökkétartó vörös-barna barchent ruhákba öltözve, amelyeket a harminc esztendőn felüli tisztességes asszonyok szeretnek reggelenkint viselni : elmondogatták egymásnak, hogy már az éjszaka érezték a változást, éjfél tájban felébredtek, mert fáztak ; valamint elmondogatták azt is, hogy a Bucsánszky-féle Álmoskönyvben hiába keresték álmuk magyarázatát, midőn felébredtek : «csak a lutrisoknak jó ez a könyv».