Hazatérés [antikvár]

PROLOGUS Adelaide Hills, Dél-Ausztrália, 1959. újév napja És természetesen lesz egy kis összejövetel az új esztendő tiszteletére. Semmi nagyszabású, csak a szűk család, de Thomas attól még meg akarta adni a módját. Elképzelhetetlen lett volna, hogy ne így tegyenek: Turnerék híresek voltak a hagyományokhoz való ragaszkodásukról, és így, hogy Nora és Richárd is itt vannak Sydney-ből, végképp nem fognak kímélni sem időt, sem pénzt, sem fáradságot. Isabel úgy döntött, idén a kertnek egy másik részében fognak teríteni. Általában a nagy diófa alatt szokták a vendégségeket tartani, a pázsittal borított kert keleti felén, de ma valami megmagyarázhatatlanul vonzotta a Mr. Wentworth cédrusfája által leárnyékolt gyepfelülethez. Ott vágott keresztül, amikor reggel friss virágot szedett az asztalra, és szíven ütötte a nyugat felé, a hegyekre nyűó pompás kilátás. Ez az, mondta magában. Itt tökéletes lesz. A gondolat érkezése és az azt követő eltökélt tettrekészség mámorító érzés volt. Az asszony emlékeztette magát, hogy ez is az újévi fogadalmai közé tartozik - hogy új szemmel és új elvárásokkal tekint az 1959-es esztendő elébe -, bár megszólalt benne egy halk belső hang, mely azt kérdezte, vajon nem a férjét kínozza-e szándékosan a váratlan változtatással. Mióta felfedezték a barnás, szépiaárnyalatú fotográfiát, melyen Mr. Wentworth és hozzá hasonlóan szakállas, Viktória korabeli cimborái láthatók elegáns fa karosszékekben esztétikus beállításban a keleti gyepszőnyegen, Thomas meg volt győződve róla, hogy vendéglátásra a kertnek ez a része minden tekintetben a legmegfelelőbb hely.