Hazai tükör [antikvár]

Részlet a könyvből:"A száraz bot kivirágzik Vasárnap van. December negyedike, az 1852. esztendőben. Ez a nap Borbára napja, s mivel kedves anyámat is Borbárának hívják, tiszta és áldott napnak kell tekintenem; s most már talán szerencsés napnak is, ha ugyan a bátorság, amit eme íráshoz gyűjtöttem, ismét meg nem fogyatkozik.Itt ülök hát az asztal mellett, egy remete házacskában, mely rengeteg erdőben fekszik, Bordás mezején.Kezemben egy nagy fakó pennaszár, előttem papiros. Este van már. Mellettem egy csipkézett réztartóban viaszgyertya égdegél. A gyertyát másik kilenc társával együtt, kik még a ládában heverésznek, a Dénesnapi sokadalomban vette kedves anyám otthon, Bereckben. A csipkés gyertyatartót a szerelmesem hozta a zajzoni papi házból. Ők ketten, mármint a gyertya és az ő réztartója, igen találnak együtt, csak éppen a maguk természete szerint szolgálnak, s nem mindig akarják a kívánságomat betölteni. Ebben a percben sem, lám! Mert ugyanis, ha jobbra teszem a csipkés réztartót, akkor benne a gyertya fal felé hajlongva világít; ha pedig balra telepítem, akkor a fény pillangója által akar repülni a bal vállam fölött, mintha az ablak üvegét, talán mert oly hideg, nagyon utálná."