Ház, háború, halott [antikvár]

(Fizika. 2021.) Öreg kulcs. Annyira régi, hogy fogalmad sincs, hová illik, nincs ilyen kulcslyuk vagy ajtózár, nem emlékszel rá, hogy lett volna. Régi szög, enyhén görbe, ívben hajlik, keményfából ránthatták ki. Ó papucs gumiból, agyonhasznált, lifeg a talpa. Dobjam ki, kérdezi magától (K). Borítékok, tele fényképpel, altmodisch dámák és urak, legtöbbjükről nem tudja, kicsodák. Két lepattogzott zománcú piros fazék, kisebb a nagyobban. Lábos és fazék. Előszed a sublót alsó fiókjából egy kupac gondosan egymásra hajtott, agyonhasznált pólót, műanyag zacskóba pakolja. A papucsot is. Nem jók semmire. Régi mind. Régi dolgok, sok régi ember. A szöget a párkányra teszi. Szépen hajlik. A kulcsot nem találja. Pedig idetettem, mondja magának. Benéz az ágy alá. Ki kéne porolni, gondolja. Ki fogja dobni a zacskót. Tomorrow, and tomorrow, and tomorrow. Kivisz mindent a ház elé, az egyik kuka tetején hagyja. A fürdőszobában leráncigálja a nadrágját, kiesik a zsebéből a kulcs.