Havasi börtön [antikvár]

Kiadói borító nélkül. A könyvtest félrenyomódott. Táblák élei kissé sérültek, fedlap szélén pár kisebb halvány folttal. Alsó lapélein kis folttal. Tulajdonosi névbejegyzéssel.
- Kezdhetjük - mondta Wyss professzor pattogó, furcsa torokhangon, mialatt a műtő kis előcsarnokának mosdójánál nagy figyelemmel sikálta kezét a szappanhabtól csöpögő körömkefével. - Még az ünnepség előtt kell elkészülnünk, mert ebéd után tovább kell utaznom. - Parancsára, professzor úr - csapta össze bokáját szolgálatkészen Ottó Peters, a fiatal segédorvos. - Azonnal értesítem a főorvosnőt. Moeller főorvos úr már előkészítette a beteget. Újból összecsapta a bokáját, - amit a professzor látható ellenszenvvel figyelt - majd sebes léptekkel igyekezett a műtőn keresztül a folyosóra. Odakint, a széles folyosó egyik ablakmélyedésében állt Márta Stahl, Schneebergdorf Szanatórium igazgató-főorvosa és halk, szemrehányó hangon beszélt az ablakdeszkára könyöklő, lehajtott fejű fiatal férfihez. - Megdöbbentenek a szavai, Paul. Az utolsó pillanatban támadnak kételyei? Feleségét testileg és lelkileg is előkészítettük és már a műtőasztalon fekszik. Ne felejtse el, hogy az ön határozott kívánságára hívattuk el Wyss professzort. Mit jelent most ez a hirtelen bizalmatlanság? A férfi mindeddig mereven nézett maga elé, a folyosó tarka gumipadlójára. Felrebbent pillantása most mérhetetlen bánattal szállt a főorvosnő méltatlankodástól gyengén kipirult arcára. - Féltem Dsniset - felelte végre meggyötörten...