Hattyúember és Berberkirály [antikvár]

Részlet: -Olyan hosszúak az órák és a napok, csak az évek repülnek - mondta egy este a nagyon okos kisfiú, aztán felnézett az égboltra. Egy kis idő múlva megjegyezte: -Szúnyogirtás lesz... talán. A többiek, a tanúk szétszéledtek, ki merre látott. Kopasz, kerek fejű kis úttörő lehetett hajdanán, az arca most is kisfiús vonásokat őrzött. -Kollaboráns vagy leendő spicli? - tűnődtek reménytelenül, ha összefutottak. -Nehéz lesz a dűlőben újra rendet vágni! - szólalt meg a vak koldus. A templom lépcsőjén ült. A nagyon okos kisfiú dobbantott, és a lépcsőkön átrepülve sikerült leköpnie a koldus kopasz feje búbját. A több mint tökéletes talajfogás után visszasandított, s ijedten látta, hogy a koldus felpattan, és botjával vadul hadonászva, öles léptekkel utána ered. Már majdnem elérte, amikor a mamája felébresztette.