Három szerelem [antikvár]

Részlet: "Lucy, amint az öltözködéssel elkészült, odalépett hálószobája ablakához, de Franknak nyoma sem látszott még. Szórakozottan állta a hosszú csipkefüggöny mögött, szemében ott tükröződött a széles út, amely a folyótorkolat mellett huzódott a város felé, de körülbelül egy mérföldnyire. Az út üres volt, csak az öreg Bowie sütkérezett ott korcs kutyájával- az egyik a reumát próbálta kiizzasztani öreg csontjából kis csónaktelepének alacsony falán üldögélve, a másik aludt s fejét két tisztára nyalt lába közé fektetve nyult el a napsütötte kövezeten. Mert a nap ragyogóan sütött ezen az augusztusi délutánon: táncoló aranytallérokkal hímezte ki a folyó torkolatát, fénylő izzásba borította Ardfillant s a víz tulsó oldalán csillogó, titokzatos várost formált Port Doran háztetőiből és magas kéményeiből. Ragyogott maga az országút is s két oldalán a csinos kis házak elvesztették határozott körvonalaikat az aranyos, ugráló fényben. Lucy jól ismerte már ezt a látványt: a csillogó vizet az öböl ölelő karjai közt, az ardmorei hegyfok erdőségeit a kékes köd hűvös hományában, a szakadékos nyugati hegyeket, amelyek felségesen emelkedtek nyugaton az ég halvány függönye felé- de ma az egész látvány megváltozott: olyan csalóka kedvessé ömlött el rajta, amely valahogy gyönyörűséges hatással volt rá..."