Harmadszor csengetnek... [antikvár]

Néhány hónappal ezelőtt kis csomagot hozott számomra a póstás. Igen ritkán szoktam ilyenfajta küldeményt kapni, - a csomagbontás mindig izgalmas élményem. Ennek a kis kötegnek kicsomagolása különösen az volt, mert el sem tudtam gondolni, hogy a feladóként szereplő öreg barátom, a vidéken élő s ma már teljesen elfelejtett színész mit küldhet nekem? Az emlékiratait küldte el. Divatjamúlt, szálkás betűkkel, nyilván sorvezető segítségével megírt sokszáz oldalt... egy férfi teljes életét. Nagyon színes élet volt ez, - és vad, - tele sikerekkel, kalandokkal, izgalmakkal... ez a férfi nem takarékoskodott önmagával, két kézzel szórta szét munkáját, éjszakáit, lelkét és húsát. Rettenetes erőtartalékkal jöhetett a világra, ha mégis egydarabban sikerült megöregednie! Különös sajátsága az öreg színész írásának, hogy az első szerelemnél kezdődik s az utolsónál fejeződik be. (Boldog ember, aki már túl van az utolsón!) Nyiltan bevallja, hogy életének más célja nem volt, csak a szerelem és környéke. Ezért dolgozott, ezért hajszolta a sikert, pénzt... s utolsó mondataiban arra a meggyőződésre jutott, hogy így volt helyes.