Harangszótól harangszóig [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Nekünk, kőszegieknek különösen nagy öröm egy ilyen ízig-vérig kőszegi vonatkozású történelmi mű megjelenése és kézbevétele. Igaz 1982-ben már született e témában egy történelmi regény (Hunyady Jó^ef: Az égig érő vár), ennek ellenére aktuális volt, hogy három és fél évtized elteltével, más szemszögből nézve is íródjon egy ilyen jellegű szépirodalmi alkotás. Városunk nagyon gazdag múlttal rendelkezik, melyben több száz éven keresztül a polgári értékrend dominált. Erős lokálpatriotizmusunk egyik legfontosabb eleme, identitásunk kovásza a történelmünk. Ez tesz mássá minket, ez ad nekünk, kőszegieknek valamiféle többletet. Színes múltunkon belül is kiemelkedő helyet foglal el az 1532-es török ostrom. Ekkor nemcsak az ország, de egész Európa is kicsiny városunkra figyelt. Jurisics Mikós kapitány és maroknyi csapata szembeszállt az óriási túlerővel és megállította az oszmán seregek előrenyomulását, megvédve ezzel Bécset és az egész keresztény kontinenst. Büszkék lehetünk erre akkor is, ha e dicső tett kivívásához diplomáciai fondorlatosságra is szükség volt. Ez a büszkeség mind a mai napig tovább él a helyiek lelkében. A város lakossága (különösképpen a horvát nemzetiségek) kiemelkedő hőseként tiszteli és szereti a horvát származású várkapitányt. A dicső tettre emlékezve - csak Kőszegen - minden nap 11 órakor megszólalnak a harangok. Sőt, e történelmi esemény emlékére 2007-ben született egy új hagyomány: megrendezésre került az első „Félhold és Telihold - Kőszegi Ostromnapok" elnevezésű rendezvénysorozat,