Halálos Éberség Hadművelet [antikvár]

Véleményem szerint létezik egy bizonyos másodkézből kapott nosztalgia, ami még az ember saját élményeinek felidézésénél is sokkal szívszaggatóbb. Hiszen milyen megrendítő, amikor sárguló újságokból, fekete-fehéren villódzó filmhíradókból és sercegő rádiós felvételekből tárul elénk a múlt, a maga lerombolt városaival, legyilkolt embereivel és vérfagyasztó eseményeivel. Számomra ilyen az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill híres-nevezetes és vakmerő 1941-es tengeri utazása is. Lelki szemeim előtt még mindig elevenen ragyog fel a múlt, amikor azon a kétségbeejtő nyáron Churchill áthajózott a német tengeralattjáróktól hemzsegő Atlanti-óceánon. Olyan életszerűen idézem fel magamban az eseményeket, mintha én is személyesen ott lettem volna az Öreg társaságában annak az elátkozott hajónak a fedélzetén. A századforduló korát idéző öltönyében pompázó, mindenre elszánt miniszterelnök mellett olyan férfiak alkották a csatahajó kicsi és zárt társadalmát, akiket korai és erőszakos halálra ítélt a sors. 'Pay', 'Guns', 'Schoolie', 'Torps', 'Toothie' és a többi fiatalember ma már több mint negyven éve halott...