Ha egy spanyol megígéri [antikvár]

Prológus Madrid, 1937. március A férfi izzó, fekete szemmel nézett rá, keze forrón az övére fonódott, ahogy ott álltak, összekapaszkodva. Egyetlen gyertya pislákolt csupán, halvány, aranyszín fénybe vonva az arcukat; ennél többet nem kockáztathattak, mert féltek, hogy az utcáról meglátják őket. - a rám ruházott hatalomnál fogva mostantól házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Boldog mosoly ragyogott fel a nő arcán. Hát megtörtént? Egymáséi lettek? A férfi odalépett hozzá, két tenyerébe fogta az arcát, és úgy nézett rá, mint egy mennyei ajándékra. P «Örökké szeretni és védelmezni foglak - ígérte csendes hévvel. - Én is téged. A férfi megcsókolta, és ajkának gyengéd érintésétől felocsúdott, mintha megnyomtak volna rajta egy gombot. Többé nem kellett félnie. Még csak három napja voltak együtt, de már most tudta, hogy vele együtt bármivel szembe tud nézni. Szerelmük erősebb volt minden háborúnál, és most, ha felnézett az égre, nem bombáktól tartott, hanem a madarak röptét követte, a szivárványt csodálta, vagy hullócsillagot keresett, hogy kívánjon valamit. Hirtelen zajt hallottak, fémnek ütköző fém hangját, mint amikor kattan egy zár. Mindhárman összerezzentek. - Mi volt ez? - suttogta a pap, és körbenézett. Senki sem felelt, mindannyian a futó lábak eltéveszthetetlen neszére füleltek; majdnem csend volt, de mégsem egészen. A két férfi ösztönösen közrefogta, miközben tekintetük az ablakokat fürkészte fényeket, köteleket, rakétákat keresve. Előhúzták az 9