Greyhound [antikvár]

A pirkadat utáni első órában nem tűnt annyira távolinak a láthatár. Nem igazán lehetett meghatározni, hol találkozott a vizenyős ég a szürke tengerrel; mintha csak a borongós felhők megsűrűsödtek volna arrafelé, hogy amikor végül a távoli messzeségben összeértek, az nem valami hirtelen átmenetben, hanem a két ikerelem összeolvadásában történt. így a mélyen ülő ég alatt behatárolt tér nem volt valami túl nagy. A körön túl a tenger minden irányban több ezer mérföldre terjedt, alatta pedig két mérföld mély víz terült el; az emberi képzelet egyik számadatot sem tudta könnyedén befogadni, inkább csak elfogadta, mint tudományos tényt. Két mérföld mélyen húzódott a tengerfenék, sötétebben, mint bármilyen emberi kéz alkotta leghosszabb alagút, ahol nagyobb nyomás érvényesült, mint bármely gyárban vagy laboratóriumban: ismeretlen és feltáratlan világ volt ez, ahol ember sosem járt, leszámítva talán csak az összezúzott testű hajók vaskoporsóiba zárt és azok részévé vált s holttesteket. Es a jelentéktelen emberi szemnek oly hatalmas és oly erős nagy hajók, amelyek a tenger fenekére, a sötétség és a hideg időtlen iszapjába süllyedtek, nem okoztak nagyobb feltűnést vagy felbolydulást, mint amit a bálterem padlójára hulló porszemek okoznának. 9