Gerson és neje [antikvár]

Táblái kissé kopottasak, könyvtest enyhén oldalra nyomódott. Hátsó tábla belső oldalán halvány elszíneződés.
Ez az elfelejtett kis remekmű Zsolt Béla egyik legjobb regénye. Malíciája nem kíméli egyetlen szereplőjét sem: a feltörekvő, szorgalmas, tisztviselő zsidófiú éveken át észre sem veszi beosztottját, a kissé hervadó, mísz úrinőt, Ellyt. Egy idő múlva azonban rádöbben, hogy őt mégiscsak érdekli ez az ezredeslány... A vegyesházasság rosszul indul, de végül is stabillá válik. Szilárdságát az érdekek pillérei támasztják meg. S a két, magát nem sorskegyeltnek érző ember lassan egymáshoz csiszolódik. A regény 1930-ban jelent meg. Azóta eltelt hatvannégy év, de ma is friss élményt, élvezetes olvasmányt jelent. És iróniája is töretlen. "- Mondja, Elly kisasszony... de egészen őszintén, mit tart maga felőlem? A lány végigméri. - Mit? Istenem... Semmi különöset, illetve... semmi rosszat. Egyébként, hiszen alig ismerem... Gerzson hevesen deklamálja: - De én azt akarom Ellyke, hogy megismerjen!... És így, ilyenfajta dialógusokból szövődött tovább a beszélgetés. Gerson ma már tudja, hogy a szavak véletlene hevítette odáig, hogy intenzíven udvarolni kezdett a lánynak..."