Futóhomok [antikvár]

Részlet: Borszag érzett a lehelletén... - Asszonyom, én sajnálom, hogy kegyed nem hercegkisasszonynak született... Asszonyom, kegyednek becsületes tábornok atyja volt... és kegyed mégis eldugja a tejecskét meg a kalácskát. Titkon fogyasztgatja. Tehát ne haragudjon rám azért a kis borocskáért. Mi egyáltalán nem tehetünk egymásnak szemrehányást. Hogy én hazudom, mondja kegyed, mert egyáltalán nem dugja el a tejecskét meg a kalácskát, de hát kegyedben nincsen semmi lelkiismeret, mert én megiszom a borocskát - és itt a beszélő csettintett a nyelvével -, kuty-kurutty, be is vallom... Kegyed, pedig becsületes tábornok atyja volt és... mégis ezt a ronda löttyöt kell szörpölnöm a gyerekekkel, feketét, feketét, feketét, kuty-kurutty, kuty-kurutty... azzal végigdőlt a diványon.