Fogd kézzel a halat [antikvár]

Évtizedeket fog át ez a regény - a harmincas évek közepétől napjainkig. E mozgalmas évek történelmi, társadalmi fordulatai gyakran próbára teszik a történet szereplőit, csakúgy mint kortársaikat. Ki megállja a próbát, ki elbukik. Elvek és célok közösségében mégis: mintha valamennyien testvérek volnának. A hatvanhoz közeledők, a negyvenévesek, s a felnőtté most érlelődők. Éljenek bárhol, Pesten vagy Párizsban, építsenek gyárat vagy gyógyítsák az ember s a társadalom sebeit. "Szeretem ezeket az embereket. Közülük a legrosszabb útra fordultakat is. Nem tehetek róla: hozzájuk tartozom. Ha ítélni kell róluk, akkor is. Bizonyosan rossz bíró lennék, elfogult s egyoldalú magyarázatokat kereső. De hát a törvényszéken is megkérdezik: perben, haragban, rokonságban nincs-e a vádlottal... S ha igen, hát eltekintenek a vallomástól. Nekem pedig ők apáim, testvéreim, gyerekeim. Mégis: vallomástételre jelentkezem. Ahogy megtettem akkor is, amikor gyilkosok ellen kellett vallani, egy valóságos bíróság előtt. Azokat gyűlöltem. Igen, perben, haragban - és ennek ellenére elfogadták a vallomásomat. Most - rokonságban..." - mondja Hámori Ottó hőseiről.