Flúga [antikvár]

Első szerelmemnek sárgák a fogai. Két, két és fél éves szemembe érkezik. Bebújik a szemem bogarán keresztül, kislány-szívemhez kúszik, s beveszi, befészkeli, bevackolja magát. Még most is ott van, amikor ezeket a sorokat írom. Senki nem tudta elfoglalni a helyét. Senki nem tudott olyan mélyre hatolni. Szerelmes pályafutásom kétéves koromban a világ legnemesebb szeretőjével indult - az utána következők nem értek föl vele, egy sem érhetett föl vele. Első szerelmem egy farkas. Igazi farkas, bundás, farkas szagú, sárga elefántcsont fogsorral, fénylő sárga szempárral. Ragyogó sárga csillagok a fekete szőrrengetegben. Szüleim kiáltoznak, ahogy előjönnek a lakókocsiból, éjszaka van, a többi lakókocsiban sorra gyúlnak a fények, mindenki talpon van, a bohóc, a zsonglőr, a műlovarnő, az asszonyok, a többi gyerek, hálóingben, pizsamában vagy félig meztelenül mind, engem szólongatnak, benéznek a teherautók alá, hátha játékból elbújtam és elaludtam - már többször megesett -, szétszóródnak a falu főterén, egyre szólongatnak, már nem is szólongatnak, hanem üvöltöznek, a környező házak ablakai lassan kivilágosodnak, és az emberek dühönge-nek a kései lárma miatt, fenyegetőznek, hogy hívják a csendőröket. Végül a nagynéném talál rám. Fut azonnal egyik embertől a másikig, csitítja őket, mutogat, hogy kövessék halkan, minden zaj nélkül - a cirkusz teljes létszámban a ketrechez vonul, az ajtó félig nyitva, ott fekszem a vizelettől aranyló szalmán, szemem csukva, kétéves kis fejem a farkas hasán nyugszik. Alszom. Békésen alszom kristálytiszta álmomat.