Festett szájak uccája [antikvár]

A déli szél megreszkettette a virágzó orgonát a Palace terraszán. Egy asztalon a négy hideg ital párával vonta be a poharakat az est langyos lehelletében. A hamutálcában a vastag szivar, mint valami méregdrága parázs fogyott el lassan, egy eloltott Virginia egy vörösszélű, hosszú papírszipkás orosz cigaretta, meg egy Maryland között, amelyen még nyomot hagyott a szipka prése. Négy nemzet hevert a hamuban. Négyen voltunk, három férfi meg egy nő. Úgy válaszolgattunk egymásnak, ahogy a tenniszlabdákat röpítik ide-oda. Én megpróbáltam útnak indítani a beszélgetést. Az amerikai kisiklatta, a német visszavezette az akadályra, a lovas csökönyösségével, aki valamikor pomerániai kancákat lovagolt be a potsdami Reitschule-ban. A lengyel nő mosolygott kegyetlen szája sarkában leskelődő kétértelműséggel. - Egyszóval!... Mit csinálunk ma este? kérdeztem hirtelen... A szardella és a szorbet között többé-kevésbé kimerítettük az európai problémákat. Ütött a pihenés órája a legközelebbi mozgósítás félrevert harangjáig.