Felhők lovagja [antikvár]

Részlet a könyvből: A nap még alig-alig billent nyugat felé a felhőtlen égbolt tetejéről s vakító sugárözönében úgy terül el a sík rónaság, némán és mozdulatlanul, mintha nem is eleven valóság volna, hanem festett panoráma. A szárazságtól felrepedezett, kiégett legelőn nem látni egyebet, csak egy fakó kútágast, távolabb meg, az unalmasan egyenes Berettyó-töltés mögött, egy falutornyát; akkora csak, mintha nem is torony volna, hanem valami kajla ökörnek a szarvahegye, ahogy ott álldogál túl a töltésen.