Felhők felett [antikvár]

Első fejezet Colorado állam, Random, 1880. Vjabriel Valance az ágyon fekvő örömlányra nézett, nnajd felcsatolta a pisztolytáskáját. Puszta megszokásból megigazította a helyén a két negyvenötös kaliberű Coltot, hogy pont kézre essenek, ha szükség lesz rájuk. A fiatal, de tapasztalt kurtizán álmosan a férfira mosolygott. -Boldog karácsonyt, szépfiú! - duruzsolta. - Igazi öröm, ha egy úriemberrel van dolgom. Gabe már nem is emlékezett rá, hogy mikor nevezték utoljára úriembernek. Ismét a lányra pillantott, és furcsa melegség öntötte el a szívét. A másik pillantásában volt valami érzékenység, amelyet csak ritkán látott a többi lány szemében. Szinte beleborzongott, amikor arra gondolt, hogy milyen férfiakkal lehet dolga a nőnek nap mint nap, ha őt úriembernek nevezi. - Igaz is - felelte. - Karácsony van. Boldog karácsonyt! Az örömlány keserűen elmosolyodott. - Volt már boldogabb is, de azért köszönöm - felelte, és felült az ágyon. A lepedő lecsúszott meztelen felsőtestéről, és előbukkantak kicsi, de formás mellei. Csupasz karjával hátrafogta hosszú, barna haját, és Gabe egy pillanatra úgy látta, hogy könny csillan a szemében. Hirtelen arra gondolt, hogy vajon mit rontott el ez a lány az életben, ami miatt arra kényszerül, hogy egy dohos, lerobbant szobában idegen férfiaknak árulja a testét még karácsonykor is. Gábriel Valance, mint mindig, most is nagyon távol érezte magát a szent ünneptől és az ezzel járó meghittségtől. A maga módján hitt ugyan Istenben, de sosem járt templomba, és gyermekkorában imádkozni sem tanították meg. Krisztus születésének ünnepe nem számított kivételes napnak marcona életében. CATHERINE ANDERSON 7 FELHŐK FELETT