Felfelé folyik, hátrafelé lejt [antikvár]

Emlékszem - különösebb összefüggés nélkül: - egy csuklóra, melynek belső oldala fénylik; - vizes mosogatóból felcsapó gőzre, mikor egy forró serpenyőt hanyagul belehajítanak; - kicsurgó spermára, melyet beszippant a lefolyó örvénye és végigutazik egy magas ház vízvezetékein; - egy folyóra, mely a józan észnek ellentmondva felfelé folyik, és a parton a hullámverést fél tucat fáklyaláng üldözi; - egy másik folyóra, mely szürke és széles, és folyásiránya megállapíthatatlan a felszínét borzoló metsző szél miatt; - egy zárt ajtó mögött rég kihűlt fürdővízre. A legutolsót nem saját szememmel láttam, de az, amire végül emlékszünk, nem mindig egyezik meg azzal, amit tényleg láttunk is. Időben létezünk - az idő tart és alakít minket -, de soha nem éreztem, hogy ezt a maga teljességében felfogtam volna. És most nem azokra az elméletekre célzok, melyek szerint az idő meggörbül és visszahajlik, vagy máshol fut