Fekete-sárga panoptikum [antikvár]

A CSÁKÓ I Trunec regruta október elsején kezdte meg hároméves katonai szolgálatát, mégpedig nem akárhol, hanem a hadsereg gyöngyénél, a gyalogságnál. A termete szálfával vetekedett, széles válla közt büszkén ült malomkeréknyi feje. A nyaka bikára, dús hajsövénye oroszlánra emlékeztetett. Miután bevonult a kaszárnyába, elöbbb maródvizitre ment, majd a többiekkel együtt egy tollforgató altiszt elé járult, aki töviről hegyire kifaggatta eddigi életéről, arról, hogy mit csinált odahaza, ki fia-borja. Ezt állítólag azért cselekszik, hogy a regrutában bizalmat ébresszenek a katonai intézmények iránt. Miután így fölszították a legények bizalmát, a raktárba terelték őket, ahol uniformist kaptak. Az őrmester szétvetett lábbal állt a raktár közepén, egymás után szemlélte az újoncokat, közben ilyeneket ordibált: „Hármas bakancs! Hatos nadrág! Kettes zubbony!" Négy káplár serénykedett a háttérben, a szám hallatára már hozták is a porosfülű elé nyalábjával a kelengyét, bakancsot, gatyát, zubbonyt, az őrmester meg már a soron következő méreteit kiabálta, csak úgy szemmértékből, elvégre mit számít, ha az angyalbőr olyan hosszan lötyög a reg ruta lábaszárán, hogy az udvar porát söpri vele, vagy ha a karja könyökig is kilátszik a mundérból. így aztán az egyik olyan bakancsot kapott, hogy akár mind a két lábát is bedughatta volna egybe,