Fehér nyulak [antikvár]

ELŐSZÓ, avagy Loplop bemutatja a Szél menyasszonyát Max Ernst Két fülemüle fekszik szorosan összeölelkezve egy mennykőből épült város egyetlen, de impozáns méretű házának küszöbén. Szerelmeskedésük fölött a Nap csendje őrködik. A Nap leoldja fekete szoknyáját és leveti fehér blúzát. És már el is tűnt. Egy csattanással leszáll az éjszaka. Nézzék ezt a férfit: térdig vízben, büszkén áll. Erőszakos simogatások hagyták csillogó nyomukat pompás, gyöngyházfényű testén. Mi az ördögöt csinál ez a férfi, türkizkék tekintetével és dús vágyaktól bíborvörössé vált ajkaival? Felvidítja a tájat. Mi az ördögöt csinál ez a fehér felhő? Egy felborult kosárból szökik fütyörészve. Életet lehel a természetbe.