Fehér nyírfa [antikvár]

Könyvkötővel újrakötött, modern nyl-kötésben, az eredeti borító felhazsnálásával. Középső lapélei enyhén foltosak
A negyvenes évek végén még meg sem jelent magyar fordításban ez a mű, amikor már cikkeztek róla – méltán, hiszen a szovjet csapatok sok testi-lelki szenvedéssel járó visszavonulása utáni első nagy és döntő győzelemnek állít emléket. A Nagy Honvédő Háborúnak erről az időszakáról mondta Churchill: az orosz katonákat felvillanyozza az a tény, hogy végre nem hátrafelé, hanem előre mennek. De Bubennov nem csupán a hősök alakját örökítik meg, hanem a gyávákét is, akik a halálos ellenség talpnyalóivá, policájokká züllenek. Az öldöklő harc nemcsak önfeláldozó bátorságot követel, hanem gyakran agyafúrtságot is, ezért természetes, hogy a regény bővelkedik fordulatos, olykor hajmeresztő kalandok, kockázatos vállalkozások leírásában. A véres harcok krónikáját mintegy ellenpontozza a szülőföld tájainak költői, lírai rajza, és az oly nagy gyöngédséggel emlegetett fehér nyírfa, mely itt jelképpé nemesedik.