Fátima keze [antikvár]

1568-ban lázadás tört ki az Alpujarras hegyvidékén: a moriszkók megelégelték az igazságtalanságot és a megaláztatást, s szembeszálltak a keresztényekkel. Egyenlőtlen harc vette kezdetét, amely csak a moriszkók vereségével végződhetett, és amelynek befejeztével a keresztények szétszórták őket Kasztíliában. A felkelők között ott volt a fiatal Hernando is. Hernando erőszakban fogant: anyja muzulmán, akit egy keresztény pap erőszakolt meg. Saját népe a származása miatt, a keresztények pedig családjának kultúrája és szokásai miatt taszítják ki. A felkelés alatt megtapasztalja az emberi brutalitást és kegyetlenséget, de egyúttal a bátor, fekete szemű Fátimának köszönhetően megismeri a szerelmet is. A vereséget követően arra kényszerül, hogy Córdobábán éljen igencsak nehéz körülmények között, és minden erejével azon van, hogy a legyőzöttek kultúrája és vallása visszanyerje megérdemelt méltóságát és szerepét. Ennek érdekében vállalja a veszélyeket is, és bátor, igen kockázatos tetteket hajt végre... Ildefonso Falcones korábbi regényének, A Tenger Katedrálisának ismerői a szerző második regényében ugyanazt találják, ami meghozta a sikert az elsőnek: történeti hűséget, amibe egy szenvedélyes szerelem és gyűlölet története ágyazódik. Az elveszett illúziók és az életnek értelmet adó remény alakítják a kalandokat. A szerzővel most ismerkedő olvasók a művet elolvasva tapasztalhatják: Ildefonso Falcones sodró lendületű, felkavaró regényt alkotott, amely a spanyolországi mórok tragédiáját mutatja be, és egyúttal egy különleges életutat beszél el, a két kultúra határán élő szerelmes férfiét, aki sosem törődött bele a vereségbe és mindvégig a két nép együttélésért harcolt.