fáradtÉden [antikvár]

Táblái kopottak, kiadói borítója viseltes, szakadozott.
A kötet hat írásának stílusa, hangvétele más és más: hagyományos, realista prózát, a kihagyásos technikát alkalmazó, idő- és cselekménysíkokat megtörő montázst és krimit egyaránt talál a könyvben az olvasó. Ám ez a látszólag tarkának ható sokszínűség nem változó írói látásmódot jelent, hanem a megközelítés és a bemutatás eszközei különböznek. Miként a zenében a dallammal szemben az ellenpont, itt is mindig megjelenik egy önálló szólam, mely a szorongást, a kiszolgáltatottságot, az élet abszurditását érzékelteti. Hősei mindig áldozatok, legyenek akár sértettek, vagy maguk a sértők. A helyzet, a körülmények, az állapot rabságában élnek, s gyakran még a választás adományát sem ismerik. Mit tehetnek egy fantomtelep lakóinak kiszolgáltatva, s a világtól elzárt hegyi faluban ítélhet-e más törvény, mint a kés? S vajon hibás-e a lakás nélküli fiatal házaspár, ha menedéke a park eldugott padja? Ki vonható felelősségre - lelkiismerete szerint - azért, hogy az anya az öngyilkosságot választja, hogy Pestre kerülő lánya nyugodtan férjhez mehessen? A személyes felelősség egyetlen elbeszélésben állapítható meg, az pedig a tenyérjós öregasszony rejtélyes haláláról szóló krimi.