Fáklya az Isten kezében [antikvár]

Részlet a könyvből:"A városháza előtti nagy tér nem mindennapi színezettel kettős, nagy terhet hordott magán. A teret körülcsorgó, nagy platánok levelei a száraz, nehéz levegőben aléltan csüngtek alá. Nem mozdult a levegő semmit. A város felett alacsonyan elterpeszkedő fellegtömeggel együtt talán még a lassan közeledő alkonyat is megállt, hogy élesebben láthassa az emberélet tragédiamozaikjait.A tér közepén méltóságoskodó szobor is most mintha görcsösebben markolta volna élettelen kardját és a bronzszemöldökök mintha sötétebb árnyékba rejtették volna a mozdulatlanságban is most talán élesebben szúró, vak szemeket.A platánok alatt fáradt embertömeg, csoportokra oszolva, valami nagy várakozással, szinte félve tekintgetett a magastornyú városháza kivilágított ablaksora felé. Csendben, lélegzetvisszafojtva hol itt, hol ott meg-megimbolyogtak a kis csoportok. Tenyérnyi kis papírdarabkákat mutogattak egymásnak az emberek és róla számokat olvastak fel: 1526, 1240, 830 röpködtek a levegőben, hogy tíz perc múlva más számoknak adjanak helyet. A számok változása erősen izgatta az embercsoportokat."