Fagyhalál [antikvár]

A Führer parancsa egyszerű volt: irány Moszkva! És a rettegett Tigrisek támadásba lendültek, utat taposva a hadsereg számára az orosz sztyeppeken át. Öltek és taroltak, elpusztítva mindent, ami az útjukat állta. Hitler legvéresebb hadjárata vette kezdetét. Egy kudarcba fulladt háború, melyben orosz gyalogságiakat tereltek a robogó tankok elé; egy háború, melyben a nők vadabbul harcoltak, mint a férfiak; egy háború, melyben a német ágyúgolyók nem tudtak különbséget tenni orosz és német között. Egy háború, melyben az elfásult, didergő német katonákat már egyáltalán nem érdekelte a győzelem. Az egyszerű katona, a kisember már nem győzni akart, hanem életben maradni. De ez sem volt olyan egyszerű... A vörös-fekete ködből egy lövész rohant elő. Vihogva ellökte a karabélyát, aztán a földre kuporodott, és vonítani kezdett. Úgy üvöltött, túlkiabálva a robbanások zaját, mint egy megveszekedett. Ahogy csak a bomlott agyúak tudnak üvölteni. Aztán felugattak a géppuskák, és az oroszok hullani kezdtek. Ezrével estek el, de alig dőlt ki egy, máris másik termett a helyén. Átgázolt a hullán, és folytatta az előrenyomulást a vérben úszó csatamezőn. Mellette és mögötte ezer másik. Vég nélkül. Mint egy rémálomban...