Fabriczi, a kötéltáncos [antikvár]

Részlet a könyvből: Zimmer, a gőzmalmos, odaszólt az asztalához : - Csinálunk egy százast, tanácsnok úr? - Nem, köszönöm! - felijedve vágta oda s mindjárt érezte is, hogy ez kissé nyers volt. A gőzmalmossal kár rosszba lenni. Erőltetve ásított és átment a billiárdhoz. - Hogy áll a névváltoztatási dolga, Zimmer úr? - s vállára tette a kezét urambátyámosan, bár fiatalabb volt jóval. Zimmer dákó és kréta után nyúlt. - Folyik. Rendben lesz. Závodyra kértem, de ha nem adják meg az ipszilont, akkor Zákány. Frontharcos vagyok. A héten felmegyek Pestre. - Aha, aha Závody... jól hangzik. Visszament az asztalához. Még gondolta: már össze kéne tegeződni ezzel a Zimmerrel, na majd-majd - s leült. Hét óra óta ült itt, - bécsiszeletet evett és túróstésztát s megivott kétszer három decit - noha jól tudta, hogy Fabricziék csak nyolc után jönnek be. Este otthon esznek a szállodában, hideget. Takarékosak. Szombat lévén már jöttek néhányan, családok is. Utóbb nagyon felkapták a kávéházi életet és a Fehérkoronás úgy gondolta, hogy jövőre, legalább szombat esténként, tánc lesz. Beleznás ügyvédék itt is vacsoráztak, két lányostól. Az ügy véd bizalmaskodva csippentett neki a szemivel s tenyér mögül átszólt.