Éva 1933 [antikvár]

Drága Damaris, amikor a stewardess tudatta velem az örömhírt, hogy Madeirától kezdve egy nőnemű lény zavarja meg magányomat: elhatároztam, hogy olyan hideg leszek hozzá, mint a jégcsap. De amikor csodálatos vörös fejed drámai módon megjelent kabinomban, minden előítéletem kiszökött a kerek ablakon. Hozzád hasonló csoda még sohasem sodródott bele az életembe. Diadalmasan fiatal, diadalmasan szép, diadalmasan öntelt, diadalmasan unott, diadalmasan törekvő, diadalmasan erőszakos és diadalmasan modern voltál. Röviden: A Kor Szelleme, a legjobb párisi ruhákban. A világot osztrigának tartottad, amelyet az ember kiszürcsöl - és még soha nem rontottad el gyomrodat. - Íme - gondoltam magamban - íme egy istennő, aki néhány évszázaddal ezelőtt kétségtelenül történelmet csinált volna. Minthogy manapság a vamp-pályán nagyobb a konkurrencia, ki kell várni, mit érhet el. Vagy kit. És hogyan. Mindenesetre előny az is, ha az embernek olyan arca van, amely ezer hajót küld tengerekre, - de ha vonásai olyan harmóniába simulnak, hogy a legfukarabb imádó is boldogan ír alá ezerfontos csekket: az a mai rossz gazdasági viszonyok között sokkal hasznosabb, ha nem is annyira romantikus.