Esküvő vidéken [antikvár]

Első fejezet London, 1963 tavasza - A fokhagyma legyen akkora, mint egy dió héjastul! -mondta Wilson asszony erős francia akcentusával. Előtte egy tányéron halvány, ívelt kis izék hevertek, amik lehettek akár levágott lábujjkörmök is a kinézetük és a Wilson asz-szony arcán látható undorból ítélve. Lizzie szemügyre vette a megvetett példányokat. Nem volt tapasztalata a fokhagymával. Az ilyesmiket az apja „idegen szemétnek" tartotta, így nem volt helye a család konyhájában. Abban a pillanatban Lizzie-t mégis elöntötte a hála, amiért az apja a „jó, egyszerű konyha" híve volt, mert máskülönben nem küldték volna Londonba főzőtanfolyamra. Ennek köszönhető, hogy Pimlicóban, egy meglehetősen zsúfolt pincében, kilenc másik lány társaságában épp egy francia nő okítását hallgatta, aki elég félelmetesnek tűnt, már ha hihetünk az első benyomásoknak. Majd mindegyikük fehér, végig gombos overallt viselt, valamint kötényt, ahogy azt a prospektusban előírták. 11