"És mesélni kezdtem" [antikvár]

Előszó Tisztelt Olvasó, ki e könyvet kezedben tartod, rendkívüli és különös élményben lesz részed! Esterházy Péter írásaiból válogattam egy kötetnyit, ami nem kis feladat, tekintve, hogy óriási anyaggal van dolgunk. Irt regényeket, színdarabokat, publicisztikákat, esszéket, tárcákat, egy gondolat köré szerveződő, novellaszerű darabokat kötetbe rendezve, szóval hatalmas életműve van. Az én válogatási szempontjaim csakis szubjektívek. Egy olvasni szerető jó barát szempontjai, aki nagyon szereti Péter írásait. És mivel sokat léptünk fel együtt (ő felolvasott az írásaiból, én hangszeren reagáltam azokra), egy kicsit az ő szemüvegén keresztül is ismerem a szövegeit. Mivel Esterházy az ún. magas irodalom képviselője, a magyar posztmodern egyik kiemelkedő írója, sőt megteremtője, a nagy paradigmaváltó, sokan tartanak attól, hogy írásai bonyolultak, nehezen követhetők, és így netán érthetetlenek, unalmasak. Pedig ez egyáltalán nincs így! Ezzel a válogatással ezt a tévhitet szeretném eloszlatni, és persze remek olvasásélményt nyújtani mindenkinek, aki ezt a könyvet kézbe veszi. Lehet, hogy Esterházy posztmodern író is, de elsősorban jó író. Nemcsak jó mondatokat, jó szövegeket ír le, hanem ha az „anyag" úgy követeli, hát jó és erős, izgalmas történeteket is! De ha „csak" a mondatokat nézzük! Gyakran idézett író, és ez nem véletlen. Regényeiben, publicisztikáiban rengeteg zseniális, az életünk különböző helyzeteiben jól idézhető mondat van; esszenciák, melyek egymagukban összefoglalnak bonyolult összefüggéseket. Hogy tudott regényt kezdeni! „Nem találunk szavakat." (Termelési-regény) „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot."