És mégsem forog a Föld [antikvár]

Részlet a könyvből: "Most ült a jó reggelben, szemben a malomajtóval egy háromlábú suszterszéken és azon mesterkedett, hogy a két kutyát összebarátkoztassa. A magáét, Hektort, a kisportolt izmos dobermant és a szélmolnár kócos puliját, Tömzsit. - Gyerekek - mondta nekik - nincs semmi értelme az ellenségeskedésnek, komolyan mondom. Legyetek jó pajtások és ne keserítsétek a festő bácsit. A festő bácsi nyugodtan akar élni ezen a nyáron. A festő bácsi mindkettőtöket nagyon szeret, de ha még egyszer olyan handabandázás lesz, mint az éjszaka volt, hát komolyan mondom, pofonváglak. Viszont ha jóban lesztek, akkor lefestelek benneteket, amint karonfogva sétáltok. Hektor fegyelmezetten ült előtte és hallgatta az előadást. Tömzsit fogni kellett, mert minduntalan nekirugaszkodott az idegen kutyának. A festő folytatta - Tömzsikém, te őstehetség vagy, belátom, szabadon nőtt zseni, okos vagy, intelligens vagy, el kell ismernem, de erről a heveskedésről le kell szoknod, és főként nagyon kérlek, éjszaka fogd be a szád, aludni akarok. Ez nem puszta és én nem vagyok birkanyáj, majd vigyáznak rám a csendőr, a rendőr, a finánc, meg mit tudom én, te csak ne avatkozz bele a közrendészetbe, ön pedig kedves Hektor, legyen belátó ezzel a vadóccal szemben, nyaralunk, függessze fel kérem az elveit egy-két hónapra..."