"És köntösömre sorsot vetettek" [antikvár]

Részlet a könyvből: Mivel Lucia még csak tizenöt esztendős volt s elfoglalta saját fejlődése, ritkán és rövid időre szokott csak töprengeni valamin; ma reggel azonban úgy érezte, hogy nagy felelősség nehezedik rá. Tegnap este anyja, aki pedig nemigen beszélt neki komolyabb kérdésekről, mint keze és szíve tisztaságának hasznáról, négyszemközt megtárgyalta vele, milyen következményei lehetnek apa meggondolatlan megjegyzéseinek, amelyeket előző nap a szenátusban tett, s Lucia, akinek hízelgett ez a bizalom, nagy komolyan kijelentette: Gaius princeps nincs abban a helyzetben, hogy bármit is tehetne ebben az ügyben. Lefekvés után azonban tépelődni kezdett. Csakugyan megtörténhetnék, hogy Gaius figyelmen kívül hagyja apja heves bírálatát a herceg kormányzatának esztelenségéről és tékozlásáról, ha nem lenne oka már régebbről is neheztelnie a Gallio családra. De volt már más is a család rovásán, amiről senki sem tudott, csak - meg Diana. Most tehát mindnyájuknak ügyelniök kell, hogy komoly bajba ne kerüljenek.