És győztek a gályák [antikvár]

Részlet: A máltai lovagok Ágyúlövés dördült el a tengeren... A kétárbócos keresztény hajótól néhányszáz ölre kis vízoszlop csapódott a magasba. - Ez is mellécsúszott! - kiáltotta a másodkormányos és elégedett mosollyal simogatta rövid szakállát. - A törökök nem tudnak jól célozni! - felelte Jakab mester, a viharvertarcú első kormányos. Majd a hajó orra felé tartva egy sasorrú férfiúhoz fordult, aki a látóhatárt figyelte. - Lajos mester - kérdezte tőle, - ne válaszoljunk mi is pár font ólommal? - Ne, - felelte a gályakapitány. - Lehetőleg takarékoskodjunk a lőszerrel. - Azután hangos szóval adott ki néhány parancsot: - Sietve indulunk!... Feszítsetek ki minden vitorlát!... Kormányos, szélnek a kormányt!... Parancsait egy-kettőre teljesítették. A szél megduzzasztotta a vitorlákat s az evezősök ütemesen csapkodták a vizet. Együtt emelkedtek, együtt merültek alá a lapátok s a hajó szinte repült az azúrkék tengeren. Fehéren habzott körülöttük a sós víz.