Erő [antikvár]

Részlet: I. Ez egyszer nem menekülhet meg... Sűrű, felhős éjszaka keverte el a földet az éggel. Egy kerek, szürke domb lankáján ciprusok látszottak: egy, kettő, három ... egyik a másik oldalán, körben. De ezek a fák egyszerre kiemelkedtek a földből s a domb sötét forgószelében meghajolva szálltak a csúcs felé. Itt jobban látni őket. E ciprusformájú árnyak lélekzenek s ölükben bot, husáng vagy sarló. A fekete dombot az éjszakai földnél feketébb embertömeg veszi körül.