Engem többé nem látsz [antikvár]

Hallsands, Devon, 1917 A tenger felől fújó szél és a szakadó eső zörgette a ház ablakait, dörömbölt az üvegen. Betty megborzongott; világéletében ebben a faluban élt, és látta, micsoda pusztításra képes a tenger, de még sosem érezte ilyen fenyegetőnek. - Ha valamit is adsz magadra, menj le oda, és mentsd, ami menthető! Az anyósa éles hangú parancsától Betty majd kiugrott a bőréből. Annyira elmerült a messze odalent a partot ostromló hatalmas hullámok ijesztő látványában, ahogy egészen odáig felcsaptak, ahol a tulajdon háza állt, hogy Ágnest nem is hallotta bejönni a szobába. Az anyósa fenyegető hanghordozása még az ablakon át elébe táruló látványnál is jobban nyugtalanította. - De hiszen már majdnem besötétedett - tiltakozott Betty. - Most túlságosan veszélyes odamenni. - Szóval vidáman hagynád odaveszni mindenedet a fiam holmijával együtt, hogy aztán rajtam élősködj, miután a házad odalett? Betty elképzelni sem tudott annál szörnyűbbet, mint hogy tartósan az anyósával kényszerüljön együtt élni. Kőszívű, gonosz lelkű hárpia volt, és Betty most is csak azért